[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ennyire közel kerül Heinz Rottmannhoz.
Igen, gyermekem, Berlinbe. Vagy talán nem vágyódsz oda?
De, Klara néni, miért is ne? De milyen állást szereztél nekem?
Klara elmesélte, hogy fiatalkori barátnQje, Maria Herbig, Grete
Wiesel húga panaszkodott neki, mert a háztartás rettentQen igénybe
veszi. Már többfelé próbálkozott, hogy részint tehermentesítés, részint
társaság céljából egy jó családból való ifjú hölgyet szerzQdtessen, de
eddig nem akadt olyan, akiben igazán megbízhatott volna.
Természetesen azonnal rád gondoltam, Liselott, és megmondtam
neki, hogy szándékodban áll ilyesféle munkát vállalni. Grete Wiesel
erre áradozni kezdett rólad, és elQhozta a fényképet, amelyet
nemrégiben készített rólad, Susiról meg rólam. Maria el volt ragadtatva
az én csinos unokahúgaimtól, és mindenekelQtt attól a lehetQségtQl
hogy esetleg megszerezhet magának téged. Még ma délután szeretne
idejönni a nQvérével, hogy megkérdezze tQled, vele mész-e, amikor jövQ
héten visszautazik Berlinbe. Vele csakugyan szívesen elengedlek.
ElQkelQ gondolkodású, okos, derék asszony, csupa szív, mint a nénje,
csak nem olyan eleven. A férjének nagy bútorgyára van, dúsgazdag.
Egyetlen fiuk most huszonhét éves, a szüleivel él. Egyébként most jut
eszembe, karácsonykor Grete Wieselnél láttad is a fényképüket, és
említetted, milyen rokonszenves az arcuk. Nos, méltán, én
mindhármukat ismerem, mivel idQnként meg szokták látogatni Gretét.
Herbigék nagy házat visznek. Ott aztán akad elég munka, amit Maria
nem hagyhat a cselédekre. Azt állítja, ha én ajánllak téged, az többet ér
száz bizonyítványnál. Nos, Liselott. most már mindent tudsz,
nyugodtan gondolkozhatsz fejezte be Klara néni az izgalomtól
egészen elfulladva. Repesett a boldogságtól, hogy kedvenc unokahúgát
nem kell idegenekhez küldenie.
Délután a mondott hölgyek átjöttek kávéra. Liselott ösztönösen
vonzódott Maria Herbighez, akit úgy elbqvölt a három szép Randolf
lány, hogy kijelentette: a legszívesebben mindhármójukat magával
vinné. Rövid tanácskozás után Liselott szabályszerq megállapodást
kötött Herbignével.
Tíz napja maradt még, amit övéi körében tölthetett. Susi ezalatt
szinte el sem mozdult mellQle, többnyire az orrát lógatta, amiért
elutazik.
Egyik este kettesben sétálgattak a kertben. ElQbb mindenfélérQl
cseverésztek, aztán nagyokat hallgattak. Hirtelen megszólalt Susi:
Te, Liselott, mit csinálsz, ha Berlinben összetalálkozol Heinz
Rottmann-nal?
A szürkület elrejtette Liselott pirulását.
Ugyan mit csinálnék? Fogadom a köszönését, és továbbmegyek.
És ha megszólít?
Akkor természetesen válaszolok neki, te mafla.
Jaj, menj már! karolt belé a húga. Légy szíves tégy úgy,
mintha sokat tapasztalt matróna lennél, én meg pólyás baba, akivel
nem lehet értelmesen beszélni. Csak most az egyszer mondd meg
Qszintén: szereted még?
Liselott fájdalmasan összeszorította az ajkát, s hangja bizonytalanul
csengett, amikor nagy sokára felelt a kérdésre:
Rottmann jó barátom volt, és természetesen továbbra is annak
tartom.
Susi hitetlenkedve nézett rá.
Hát tudod, fura egy dolog a barátság. Sok mindent lehet leplezni
vele. Na és ha Sandra felQl érdeklQdik, megmondod neki, hogy a
nQvérkénk hamis játékot qz vele?
Az isten szerelmére, dehogy! Miért okoznék neki ekkora
fájdalmat?
Hát csak azért, mert a barátja vagy. Barátok között igazmondás
járja. Én a helyedben némi elégtételt is éreznék, amikor közölném: ne
higgye, hogy feleségül veheti Sandrát, a néném egy milliomost
választott, és alighanem meg is szerzi magának.
Jaj, Susi, talán te sem tennél ilyet. Hiszen ha Sandra és Robert
Vallentin eljegyzése meghiúsul, akkor lehet, hogy mégis Heinz
Rottmannhoz megy.
Tudod sóhajtott a szQke leány a férfiak néha süketek és vakok.
Rottmann rászolgált, hogy Sandra boldogtalanná tegye. Észre kellett
volna vennie, hogy a kisujjad is többet ér, mint Sandra mindenestül.
A szerelmet nem érdem szerint mérik.
Ha a szerelem ilyen ostoba, esztelen érzés, akkor akár soha meg se
ismerjem! heveskedett Susi.
Hagyjuk a színházat! élcelQdött Liselott, hogy másfelé terelje a
szót.
Erre nem kell figyelmeztetned kuncogott a húga Keßler-Witte
[ Pobierz całość w formacie PDF ]